Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemzeti összefogás

2010.06.03

Meglehetősen furcsa érzés az, amikor az ember a saját gondolatait hallja kimondani mások által, ráadásul nem is akárki vagy akárkik által. Megtörtént.

A választásokat fölényesen megnyerő politikai párt, - akihez semmi közöm pillanatnyilag - , se kutyám, se macskám, kimondta szó szerint  ugyanazt a saját programja részeként, amit ezeken az oldalakon, mint nemzeti szükségletet fogalmaztam meg, több alkalommal eddig:

Magyarország nemzeti szükséglete, fennmaradásának záloga, nem lehet más, mint a

 

NEMZETI ÖSSZEFOGÁS.

 

Miniszterelnökünk elmondta, hogy nincs más lehetőség számunkra. Én magam sem tudok mást mondani, mégegyszer mondom, nem azért, mert elvakult fideszes lennék, duplán nem vagyok az, hanem azért mert a jelenlegi realitások egyikéről van szó. Ez tűnik nemzeti felemelkedésünk egyik ritka esélyének. Milyen nagyszerű volna, ha most az egyszer nem szalasztanánk el!

Túl sokat ehhez talán most nem is tudok hozzátenni, csak ennyit, hogy előre, egyesült erővel, azaz viribus unitis!

 

 

POST SCRIPTUM...

 

ISTENEM, HOGY ELSZÁLLT AZ IDŐ!

Már 2018-at írunk. Gondolataimat egyelőre magamban tartom. Óvatos ember vagyok, megvárom a választásokat, túl közel vannak, talán majd utána. Addig is viribus unitis! 

2018. február havában.