Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Családi emlékek a Viribus Unitis témában

2009.05.08

A Viribus Unitis csatahajó összeszerelése a huszadik század tizes éveiben a kor egyik legnagyobb hajóépítő cégénél  a triesti STT-nél zajlott. Az STT (Stabilimento Tecnico Triestino) egyik elektrotechnikusa ebben az időben az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében szolgálatot teljesítő fiatal sorkatona, egy bizonyos Leopold Fahrner (később: Fahrner Lipót) bécsi születésű, de már  magyar katona volt.  Korábban, 4 éves gyerekként költözött szüleivel Budapestre. A családfő az osztrák Johann Fahrner kocsifényező volt és az új családdal együtt az akkori Josephstadtban, azaz a Pest- Józsefvárosi Kender utcában (ma: Auróra utca) telepedtek le. A ház bár eredeti díszeitől megfosztva - ugyanis a második világháború idején megsérült (1944) - de ma is ott áll.

Az említett osztrák-magyar sorkatona nem volt más, mint a nagyapám, aki a múlt század hetvenes éveiben hunyt el Budapesten. A Viribus Unitis csatahajó ágyúit, amelyek a kor legmodernebb szerkezetei voltak, a pilseni SKODA Művek Nehézágyú Szerkesztésében tervezték a kor legjobb szakemberei. Negyedszázaddal később a fiatal gépészmérnök Szulyovszky Andor (édesapám) itt töltötte mérnök-gyakornok éveit. Ennek okán apám és nagyapám is valamilyen módon kétségtelenül összefüggésbe hozható a Viribus Unitissel, ezt azonban csak egyikük  tudta. Ha mindketten tudták volna, talán jobban kedvelték volna egymást, mert sajnos édesapám nem igen szívlelte a furcsa természetű apósát, aki az én anyai nagyapám volt. Nagypapa sokat mesélt nekem a hajóról, apám pedig úgy halt meg, hogy talán sohasem tudta, hogy a Viribus Unitis ágyúi ugyanabban a néhány szobában születtek, ahol ő mérnöki pályafutását megkezdte, legszebb fiatal éveiben.

 

Az ellenszenv részünkről sokszor úgy születik, hogy alapvetően azt sem tudjuk, hogy ki az voltaképpen, aki ellen irányul. Mélyen és erősen hiszem azt, hogy e két embertől függetlenül az ellenszenv és ennek "fejlettebb" formája a gyűlölködés, illetve a gyűlölet  nem tudna oly sokszor szárba szökkenni, ha többet tudnánk azokról az emberekről, akikkel szemben eleve és helyből ellenszenvvel viseltetünk, (legyen az zsidó, cigány, sváb vagy román, vagy esetleg szlovák, vagy bármilyen más nemzeti vagy etnikai kisebbség).  A gyűlölködés tehát az esetek egy tekintélyes részében valamiféle "nem tudás", de nem ritkán abszolút nem tudás.

 

Ha figyelembe vesszük, hogy az abszolút tudás a Teremtő Isten sajátossága, akkor egy ilyen fokú nem-tudás valószínűsíthetően nem az abszolút jó, hanem ellenlábasa, az abszolút rossz sajátossága. Az abszolút rossz pedig nem más, mint maga a sátán. Mi eldönthetjük szabadon, hogy kihez akarunk hasonlítani és kinek az útját követjük. Tessék választani!

Erre tanít engem a Viribus Unitis születése. Ezért szimbólikus tárgy számomra ez az acélmonstrum.