Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Trianon emlékezete

2010.06.04

Mély megrendüléssel, szinte lélegzet visszafojtva néztem, sőt meredtem a képernyőre, amikor a mai napon, azaz kétezertíz (és nem kettőezertíz) június negyedikén emlékmisét tartottak a budapesti Szent István bazilikában, a kilencven évvel ezelőtti nemzeti tragédiánk szomorú kerek évfordulóján.

 

A magyar történelmi egyházak képviselői is megszólaltak a "mi bíborosunk" által celebrált szentmisét követően. Megszólaltak, rendben sorban és nagyon szépen. Volt ebben az egészben valami rendkívül szomorú, de egyben rendkívül felemelő is. Soha nem tapasztalt jó érzés volt meghallgatni a magyarországi egyházak vezetőit, hogy tényleg úgy érezhessük, hogy e napon egyszerre dobban minden magyar szív, egyszerre gyászol minden istenhívő.

 

Egy gondolat bánt engem, nem pontosan követve Petőfi sorait, hogy ezen a szép szomorú napon szinte mindenki ott volt, aki számít, országunk jelenlegi és volt vezetői közül is igen sokan, de a korábbi kormányalakítók lényegében távol maradtak. Zoltai és Feldmájer nem szégyellt elmenni a Szent István Bazilikába, együtt gyászoltak zsidók és keresztények, reformátusok és evangélikusok. Félreértés ne essék, de együtt gyászolt minden magyar ember. Tessék mondani ők miért nem jöttek el? Nem akarok senkit megbántani, de ha most az egyszer történelmi pillanatot él át és alkot egyben jelenlétével a magyar hívő zsidóság két vezető alakja, megoldva egy a számukra nem is olyan egyszerű teológiai problémát, (áldja meg őket ezért a Mindenható) akkor vajjon hova maradtak el a nemrég még országló honfitársaink?

 

Nem gondolom, hogy nacionalizmus, vagy revizionizmus ha egy nemzet nem akarja sárba tiporni, vagy a örökre elfelejteni saját történelmét, hanem kellő méltósággal visszaemlékszik és igen, gyászol együtt, ha kell. Akik ott voltak,  rendelkeztek ezzel a méltósággal, mint ahogy azok is rendelkeztek lényegében ugyanezzel a méltósággal, akik részt vettek ugyanezen a napon a parlamenti ülésen.

 

Mégegyszer elmondom, hogy nem akarok, kifejezetten nem akarok megbántani senkit sem, így korábban országló honfitársaimat sem, de nem kellet volna véreim, nektek is ott lenni? Van egy régi mondás, hogy:  "Fél, mint ördög a tömjénfüsttől". Ugye, azért nem erről van szó egészen?

Ami volt, volt, ami elmúlt elmúlt. Szépen és harag nélkül kérlek meg titeket, legközelebb azért gyertek el ti is!  Nem kell félnetek, nem harap ott meg senki titeket, sőt még záptojástól sem kell tartani, egy ilyen szép templomban mindenki "viselkedik", pláne akit beeresztenek. Semmi vész, semmi harag, semmi gyűlölködés, legközelebb szívesen látunk titeket is ott, ahol sok magyar összejön, gyászolni, vagy ünnepelni, közös történelmünkön elmélyedni. Kérlek tehát titeket, ne maradjatok távol, mert rátok is szükség van, nélkületek nem teljes a nemzet. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.