Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


In memoriam No.1. Szent István

2012.05.09

 

Szent Istvánra emlékezem, nevét, míg élek sohasem felejthetem el. Kérlek, hogy Ti sem felejtsétek soha. Ő volt az aki az akkor még sokfelé kalandozó, sok értelemben szétszórt magyarságot erős, egységes keresztény európai állammá kovácsolta, mindezt

1012

azaz ezertizenkét évvel ezelőtt. Sok év telt el azóta, de a magyarság most is, több, mint ezer év elteltével is meglehetősen szétszórt, bizonytalan és korántsem egységes. Mit értek egység alatt? Semmiképpen sem a mindennapi apró-cseprő kérdésekben történő egységes állásfoglalást. Az egyik szereti a csülkös bablevest, a másik nem. Nem ebben kell egységesnek lenni. Sokkal inkább abban, hogy felismerjük, elfogadjuk honfitársainkat. Tudjuk látni a cigányban a magyart, a zsidóban a magyart, a svábban a magyart, általánosságban látni mindenkiben a magyart, aki magyar, akinek nem csak Kovács, Szabó, Kiss vagy Nagy a neve, akinek más esetleg a vallása, bőrszíne, vagy más a világnézete.Szeressük magyarjainkat, megkülönböztetés és gyűlölet mentesen!

Szeretem, vagy nem szeretem, indifferens, de magyar a szélsőjobboldali, magyar a liberális, magyar a szocialista és magyar, de nem kizárólag a keresztény jobboldali embertársam is, ha beláttam, már is jobban elfogadom. Elfogadom, mint embert, nem kell feltétlenül elfogadnom a véleményét egyúttal, elég, ha megértem.Elég, ha belátom, lehet igaza neki is, ehhez persze meg kell, hogy hallgassam.

Visszatérve Szent Istvánhoz, lehet őt követni és nem követni. Nem mondanám, hogy aki őt nem követi, az ne lenne magyar. Azt azonban szeretném, nagy tisztelettel kérni, hogy amíg ismét nem lesz épkézláb, teljesen egészséges, erős és gyűlöletmentes e társadalom, addig - ha csak átmenetileg is - szíveskedjetek Szent Istvánt követni! Nem kell félreérteni a dolgot, nem a vallásra gondolok most elsősorban, hanem Szent István szellemiségére.

Van egy közös szekerünk, előre akarunk menni, világos, hogy mit kell tennünk, tolni kell, ha nincs lovunk, saját magunknak, saját kezünkkel, lábunkkal, együtt és egy irányba kell tolni,ilyen egyszerű az egész. Megállhatunk persze, szidhatjuk a szerintünk mellettünk rosszul tolókat, de óvatosan, kérem, mert addig is áll a szekér!

Alkotó kezünkkel, szorgos lábunkkal hajtva előre fog menni a szekér. Gyűlölködve, szitkozódva, folyton meg-megállva, oldalt és visszafelé mutogatva, ordibálva nem fog menni az az átkozott szekér!

Végül pedig, ha elhagytunk minden gyűlöletet, kirekesztést, folytonos bűnbak keresést, mindig a másikat hibáztatást, visszafelé mutogatást, ha majd csak egyszerűen toljuk az ország szekerét, kedvvel, lendülettel, netán még dalolva is, akkor száguldani, mi több repülni fog az a szekér, akkor már nem átkozott, hanem talán áldott lesz az a szekér.