Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Lehet, hogy sokaknak új, amit mondok, de Magyarország a mi országunk, melyből szorosan következik, hogy Magyarország címere is a miénk. Természetesen nem csak a jelenlegi hivatalos, törvénybe iktatott, hanem az összes korábbi, mondjuk ki, történelmi címerünk is.

Mit jelent az, hogy a miénk? Rettenetesen egyszerű, azt jelenti, hogy minden magyaré. Minden magyar használhatja, masírozhat vele az utcán, kiakaszthatja a hálószobája falára, viselheti a ruházatán, matricáját az autójára ragaszthatja, hordhatja a kulcstartóján nehezéknek, de ha úgy gondolja akár medálként a nyakában is hordhatja, vagy a zakóján kitűzőként, vagy a saját bőrére tetoválva, ahogy neki jól esik. Ettől még a magyar magyar marad, bár semmiképpen nem lesz kevésbé magyar, ha nem ezt teszi.

 

A lényeg tehát az, hogy csak azért, mert valaki, vagy valakik régi nemzeti jelképeinkkel, azaz közös történelmi tulajdonunkat képező jelképekkel vagy zászlókkal megjelennek, vagy felvonulnak valahol egy közterületen, attól még nem lesz fasiszta, sem az egyén, sem pedig az ilyen egyének csoportja.

 

Azért, mert egyszer valaki, vagy valakik méltatlanul meggyaláztak egy nemzeti jelképet, nem lehet magát a jelképet üldözni, de éppen úgy oktalanság gyűlölni is a viselőjét, persze a nem viselőjét is. 

  Kép Kép Kép Kép Kép Kép  Kép Kép Kép Kép Kép 

A magyarság, illetve Magyarország címere kialakulásának néhány fontosabb (nem az összes) fejezete. Részletesebben ld. Wikipédia. Az első időkben, az Árpádházi királyok korában a címernek még inkább családi jellege volt. Az első mai értelemben vehető országcímerről csak a tizennegyedik, tizenötödik századtól beszélhetünk. A hetedik képen látható alakzat már a mai értelemben vett országcímer, jelenlegi hivatalos országcímerünk Szent Korona nélküli változata. Művelt és épeszű (és persze jóakaratú) magyar honfitársaimnak tehát nincs oka sem hisztériára, sem pedig rettegésre, ha ezeket bárhol meglátják, hiszen ez mind a miénk, közös kincsünk.                                                                                                                         Nagyon Remélem, hogy nem fog sem a közeljövőben, sem pedig a távolabbi jövőben senki agyában egy olyan gondolat megfoganni, hogy becses és szeretett nemzeti jelképeink bármelyike alatt felvonultat az utcán vagy máshol gyűlölködő és gyűlöletet szító embereket, hogy majd azután mindörökre be lehessen tiltani ezek ürügyén bármelyik nemzeti jelképünket. Amennyiben pedig már most valaki nemzeti jelképeink betiltásán gondolkozik, annak csak azt ajánlom, hogy verje ki a fejéből, addig, amíg azt saját maga teheti. Magyarország erejét ne gyengítse senki gyűlölettel, se pro se kontra. A gyűlölet mentesség természetesen nem birka módon reagálása az atrocitásoknak. A régi magyar honvédek csak az ellenséget pusztították, nem pedig a saját véreiket. Legyünk mi is olyanok, mint ők. Ne támadjunk meg senkit, de ne felejtsük el megvédeni magunkat!